Ahogy azt @korbely szokta írni, itt van a “print jegyzetem”. Muszáj megjelentetnem itt is, mert ami az Orosházi Élet mai számában olvasható, az nem ez lett. Húztak rajta, pont, mint régen, én meg felb@sztam rajta magam, pont, mint régen. :) Három napi szenvedtem vele, és könyörögtem, rimánkodtam, esdekeltem, e-mailben és szóban kértem, hogy ha sok, küldjék vissza, és majd húzok belőle én… Szeretem az újságot, de hogy sose írok többet jegyzetet az OÉ-nek, az biztos. Na mindegy, olvasni jó.
Olvasni jó
Rendeztek a minap Pesten egy konferenciát, ahol a téma az olvasás magyarországi helyzete volt. És én csak most mondom, mi? Pedig nem lehetett ám olyan rossz, sőt: a hírek szerint szó volt például az olvasási szokások földrajzi megközelítéséről is, vagy az általános iskolai oktatás szerepéről az olvasóvá válás folyamatában. Az izgalmasnak tűnő felvetések mellett ráadásképp még elhangzott egy olyan adat is, amitől, mit szépítsük, leesett az állam. És kicsit fájt is a csattanás.
Miközben ugyanis az olvasói kedv hanyatlását elemezték, az egyik szociológus mellékesen megjegyezte: könyvolvasónak az számít, aki évente elolvas legalább egy könyvet. Egyet. Azért ez nem egy teljesíthetetlen magasság, ugye? Egy könyvet még véletlenül is elolvashat az ember, és hopp, máris könyvolvasónak számít.
És mégis, még ilyen szerény elvárások mellett is azt állítják a kutatók, hogy egyre kevesebben olvasnak szépirodalmat. Hogy ez miért baj, azt nem is olyan egyszerű kifejteni. Merthogy egyfelől tény: a rendszeresen olvasók ma már kisebbségben vannak, és nem kérdés, hogy a “nem olvasók” között éppúgy találhatunk művelt, sőt, adott esetben műveltebb személyeket, mint az olvasók között. Másrészt viszont igen könnyű összefüggéseket felfedezni például az egyre feltűnőbb és mind aggasztóbb szövegértési zavarok és az olvasási aktivitás csökkenése között, hogy most egyéb, olyan csip-csup kérdésekről már ne is beszéljünk, miszerint hülyül-e a társadalmunk, és ha igen, miért.
Mindettől függetlenül majdnem biztos, hogy akik rendszeresen olvasnak, azok is többnyire egy okból vesznek könyvet a kezükbe: egész egyszerűen azért, mert olvasni jó. Könyvtárunk 2008-ban indította el olvasásnépszerűsítő játékát, - Veszíts el egy könyvet! - mert azt valljuk, játszani is jó. Ezért is ajánljuk mindenki figyelmébe internetes naplónk (http://blog.justhvk.hu/) legfrissebb bejegyzését, ahol újfent egy kis játékra hívjuk olvasóinkat. Mi megadjuk a témákat, önök pedig írják meg, melyik az az öt-öt szó, ami elsőre beugrik róla. Ön melyik öt szóval jellemezné az olvasást, a kortárs magyar irodalmat, az e-könyveket, a könyves blogokat, vagy éppen a könyvtárakat?
Októberben - éppen a Veszíts el egy könyvet!-hez kapcsolódóan - találkozót is szervez a könyvtár, ahol a beérkezett válaszokról is beszélgetünk majd az ország minden részéről érkező könyves blogger vendégeinkkel, illetve közönségtalálkozónk résztvevőivel, Rácz Zsuzsával és Závada Pállal. A programok nyilvánosak, és persze ingyenesek lesznek, és aki eljön, egész biztosan egyetért majd velünk abban: olvasni jó. És ezt már most mondom.
